Kezdeném azzal, hogy megköszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a csapatunk (szerintünk) igazán szép mennyiségű adományt tudott összegyűjteni.

Amikor felmerült az ötlet, hogy indulunk a Budapest-Bamako ralin, már akkor sem volt kérdéses, hogy az én szerepem nem a racsnis kulcstekergetés lesz, hisz az a srácoknak jobban megy. Kicsit több a gyakorlatuk benne. :)  Ezért kezembe vettem az adománygyűjtés ügyét, mert úgy gondoltam, bármennyi energiát fektetünk az ügybe, az majd egy afrikai gyerkőc mosolyában megtérül.

Mielőtt esztelenül nekiláttam volna a nappalink átmeneti raktárrá alakításának, utánanéztem, hogy is jutnak el a dolgok Bamakóig. Ugyanis hiába a 2 autó, ha a kettő együttes raktere nem haladja meg a 340l-t. Az adománygyűjtéshez nagyon nagy segítséget nyújtott az Afrikai-Magyar Egyesület. Szereztek egy kamiont, ami helyettünk leszállítja az adományokat. Persze az átadásnál mi is ott leszünk, ha az autóink is úgy akarják…

Októberben kezdtem el a kalapozást…Először Nyíregyházán (mivel onnan származom) kerestem fel személyesen pár céget. Aztán rájöttem, hogy erre így nem lesz időnk, pedig ezt tartom a leghatékonyabb módszernek. Nem a személyes varázsomban hiszek ennyire, csak szerintem a személyes kommunikáció nagyon fontos, hisz mindkét fél láthatja, kivel áll szemben és a félreértéseket is könnyebb tisztázni.  Kaptam 1-2 ígéretet, közben új stratégiát dolgoztam ki. Kiválasztottam az oktatást, mint fő célpontot. A munkahelyemen és barátaink között elkezdtem terjeszteni, hogy  „Elvisszük helyetted Afrikába”. Ezzel párhuzamosan telefonon megkerestem több mint 50 céget. Ebből kb. 40 adta meg az adományozási ügyekben illetékes személy elérhetőségét. És 4 cég válaszolt is a megkeresésemre. Többieket persze újrahívtam, majdnem mindenki a válságra hivatkozva lerázott.

Az 1. adományozónk Szabó Edina (egy kollegám kislánya) volt, aki azon felül, hogy füzeteket és írószereket szedett össze a felhívásunkra, még saját tolltartóját (amit anyukája varrt neki) is elküldte nekem, hogy elvihessem a rászoruló gyerekeknek. A tolltartó itt van, utazik velünk, ahogyan a kenguru is, ami kiesett az egyik játékokkal teli zsákból és az Audi lehajtott hátsó ülése alá szorult. De szerencsére Imi és Imo megtalálták, így képeink központi alakja lett. :) 

Az első hónapban 1-2 kósza füzeten és egy szatyor gyermekcipőn kívül nem nagyon gyűlt össze semmi, végül az utolsó heti hajrában 3-szor sikerült megtölteni adományokkal az Audi 100-as teljes rakterét (előre hajtott hátsó ülések mellett). Sajnos a memóriakártyát sikerült otthon felejtenem, ezért képeket később még mellékelek.

Viszont még egyszer köszönet az adományokért a családtagjainknak, barátainknak és a következő cégeknek:

 - ILS idegen nyelvi könyvesbolt (Nyíregyháza)
 - Renomé Print Kft.  (Nyíregyháza)
 - Lollini
 - Faroll Film
 - Decathlon (Budaörs)